Megemlékezés Szücsiben
Az 1959. november 26-án a X. aknán bekövetkezett tűz hősi halottainak tiszteletére
@ Bükkábrányi Bányász Hagyományokért Egyesület 2009.
Tisztelt Emlékezők! Kedves Barátaim!
Egy olyan esemény alkalmából vagyunk itt, amely félévszázados messzeségben van tőlünk, mégis elevenen él a szívekben, mert őrzi az emberi emlékezet, a mártírok tiszteletének míves igénye, a nem felejtő utókor.
Azok alakját idézzük fel, akik ötven évvel ezelőtt, nehéz, felelősségteljes munkájukat végezve, életüket áldozták hivatásuk oltárán.
A bányász munkája tele van kihívásokkal, s állandó harcban áll a természet erőivel, mely küzdelemben bizony néha alulmarad. Ő tudja ezt, tisztában van e szép ősi szakma veszélyeivel, s nem hátrál meg, végzi a dolgát. Az a harmincegy bányász is végezte, akik a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt Szűcsi X-es aknájának + 146-os szinti 4-es szállítóvágatán 1959. november 25-ről 26-ra virradó éjszaka a kirobbanó bányatűzben életüket vesztették.
A Kormány által kijelölt vizsgálóbizottság jelentése részletesen és szakszerűen tárta fel a tűz keletkezésének, a tragédia bekövetkeztének okait. Ebből idézek.
"A Szűcsi X-es akna pliocénkorú lignit-telepet fejt. Ennek átlagos vastagsága 10 m, melyből a jelenlegi mélyművelésű bányászat az alsó, 2,5 m vastag szeletet fejti omlasztással. A kritikus 4-es számú szállítóvágatot, melyen a tűz keletkezett, lefejtett és összeomlasztott pillérben hajtották ki.
1959 márciusában a lefejtett területtel érintkező déli fő-légvágati kanyarban melegedést és gőzszivárgást észleltek, melynek felszámolására a szükséges intézkedéseket megtették. A melegedés végleges felszámolása céljából a külszínről fúrólyukat is mélyítettek a szóban forgó pillérre és mintegy 300 m3 homok, valamint 1000 m3 víz beadásával gondolták a melegedést végleg megszüntetni. Az iszapolást követő rendszeres ellenőrzés gáz-, illetve gőzszivárgás, vagy melegedés jeleit nem mutatta, ezért az üzem vezetősége feltételezte, hogy előbbi intézkedésekkel a tüzet végleg elfojtotta.
A valóságban azonban a korábbi pillértűz tovább lappangott, mely a lefejtett területen kihajtott szállítóvágatok oldalfalain keresztül elegendő mennyiségű oxigént is kapott, így nagymennyiségű égéstermék (CO, CO2) képződött, illetve a fúrólyukon keresztül beadott nagymennyiségű víz vízgőzzé alakult át, mely megfelelő nyomást elérve a szállítóvágat pillérét áttörte és a vágatokat elárasztotta.
A bányabeli műszaki felügyeleti dolgozók és üzemvezetőség azonnali intézkedései már nem voltak elégségesek a nagyobb-méretű tömegszerencsétlenség megakadályozására és a tervszerű mentési munkálatok már csak az alábbiakra terjedhettek ki:
Harmadik napja dúl a tűz,
éjszakát, álmot messze űz.
Három napja már, hogy rian
egy anya: merre vagy fiam?!
Tűz fut az aknán és alul
a halál csendben meglapul.

"Kívüle senkim nincs nekem,
hozd vissza épen, Istenem!"
A lánynak hullnak könnyei,
búját a párna elnyeli.

Tűz fut az aknán és alul
a halál csendben meglapul.
Szorongva szól a kisgyerek:
apu léptére ébredek?
A nagyobb kérdi: jön apánk?
A tárnában tombol a láng.
Tűz fut az aknán és alul
a halál csendben meglapul.

A túlélésre nincs esély,
százak koporsója a mély.
Tüdőre forr a bányalég.
A vágat három napja ég.
Tűz fut az aknán és alul
a halál csendben meglapul.
Tisztelt emlékezők! Barátaim!
FÁCZÁN Ferenc villanyszerelő, NAGY János lakatos, BOLLA István villanyszerelő, ZEKE István csillés, PÁSZTOR László vájár, GECZKI László földalatti segédmunkás, FILCSIK Mihály elektro-lakatos, SOMOGYI József csillés, NAGY Antal vájár, OLÁH Gyula lakatos, PAPP Imre földalatti segédmunkás, PINTÉR Mihály lőmester, SZALAI István vájár, KOCZKA István vájár, BERKI Elemér vájár, KALCSÓ József földalatti segédmunkás, BELKOVICS Gergely földalatti segédmunkás, TROMBITÁS László földalatti segédmunkás, KOCZKA János csillés, DEÁK András földalatti segédmunkás, TROMBITÁS András főaknász, KOCZKA János csillés, FÁCZÁN Sándor földalatti segédmunkás, BÁLINT Edömér vájár, VARGA Mihály csillés, GERGELY János földalatti segédmunkás, BALÁZS Sándor földalatti segédmunkás, LEOPOLD József csillés, FÁCZÁN Sándor lakatos, JANCSÓ József csillés, KASZÁS István lőmester.
Harmincegy név, harmincegy ember. Példát mutattak nekünk emberségből, bátorságból. Bányászok voltak és igaz emberek.
A mi dolgunk, hogy emléküket megőrizve, alakjukat felidézve, haladjunk azon az úton, amit mártíromságuk kijelölt számunkra. Legyen erőnk az úton végigmenni.
Ehhez kívánok valamennyiünknek bányászköszöntéssel, Jó szerencsét!
Hámori István Péter
1.
A bányabeli vágatrendszer felkutatása és az esetleg életben maradtak kimentése,
2.
a tűz keletkezési helyének megközelítése, a helyszín, lehetőség szerinti megvizsgálása,
3.
az elszerencsétlenedettek kihozatala,
4.
a keletkezett bányatűz végleges elfojtása.
A tűz keletkezésének időpontjában, a bányában 175 fő dolgozott. A riasztás és a megindult mentés eredményeképpen ezekből 144 főt kimentettek, 31 fő égés, de főként szénmonoxid és széndioxid hatása következtében életét vesztette. A mentés során Trombitás András főaknász határozott, gyors intézkedéseket tett, önfeláldozóan járt el a mentési munkában, tragédiájának bekövetkezéséig.
A tűz keletkezési helyének közelebbi megvizsgálását lehetetlenné tette az a körülmény, hogy az intenzív szellőztetés következtében az egész 4-es számú szállítóvágat begyulladt, s azt megközelíteni mentőkészülékekben sem lehetett. Azonnali intézkedésként a kritikus vágatszakaszokat iszapgátakkal elzárták, majd a 4-es számú szállítóvágatra telepített 5 db és a tűzben lévő pillérre telepített 3 db fúrólyuk segítségével eliszapolták. Az intenzív gáz- és füstképződés az elhárítási munkálatokat rendkívül megnehezítette, miután a mentési és elhárítási munkálatok egész ideje alatt csak mentőkészülékekben lehetett dolgozni.
A kitűzött fúrólyukakra történt iszapolás után a füstképződés és melegedés megszűnt. A helyreállítási munkálatok eredményeképpen az aknaüzemben január hó 4-én a termelés megkezdődött.
A szerencsétlenséget kivizsgáló bizottság véleménye szerint a bánya üzemvezetősége a régi tűz elfojtásával kapcsolatosan a szükséges intézkedéseket megtette. Minthogy a szűcsi üzemnél első esetben hajtottak vágatokat már leművelt területen, a jelenlegihez hasonló eset eddig nem fordult elő és a veszélyeztetett területen lévő vágatokban a tűz előjeleit rendszeresen vizsgálták, így a technika mai állása szerint a tűz elfojtására a kötelező gondossággal szükséges intézkedések megtörténtek. Ennek alapján megállapítható, hogy mulasztás vagy szándékos károkozás nem történt és ezért a katasztrófa bekövetkezéséért személyileg senki nem tehető felelőssé."
Eddig az idézet.
A kormánybizottság jelentése tárgy- és tényszerű, de objektív hűvössége nélkülözi az emberi érzelmet. Apák, testvérek, szülők lelték halálukat a mélyben, akikért mindig aggódtak szeretteik, s akiket műszak után hazavártak. A hozzátartozók, a hátramaradottak bánatát nem mulasztja semmi. Se a gyorsan érkező anyagi segítség, se az együtt érző szavak. Az idő tán begyógyítja a lelki sebeket, s a tragédia messzesége csökkenti a kínzó fájdalmat.
A mi dolgunk az, hogy mártírjainkra emlékezve ne engedjük, hogy alakjuk, áldozatuk feledésbe merüljön. A hőseink ők, akik példájukkal üzennek nekünk: bármilyen nehéz, bármilyen veszélyes a természet erőivel szembeni harc, küzdeni kell, a mélybe kell menni, mert "az ember" Hemingway szavait idézve "nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni." Ferdinand Oppenberg német bányászköltő, Bányatűz című szép-szomorú verse jut eszembe.